Ezerszer szórtak szitkot e hazára
kik elhagyták, vágyak s elvek miatt.
De ki a jobb? Ki elment, vagy ki maradt?
Kinek írhatunk bármit a javára?
S mi a haza? Mit ér melldöngetve
naponta ordító hazafiság,
ha fennhéjázó szomszédpolitikát
tetéz számítón honi gyűlölettel?
A Haza szó, mely hűtlenül elröppen,
de láncot fűzve gondolathegyet
építhet, s feszítve kereteket,
igazabbá rengetheti e földet.
Haza az alföld dús búzamezője;
éltető erő, hullámzó arany.
Kalászában bár magad csak egy szem vagy,
de sokaságban kenyér lesz belőle.
Minden test Haza, mely itt született meg,
s más testekkel néppé faragottan
egy sorsa van akarva-akaratlan,
s porladó csontja is velük lesz egy.
Ne szónokolj róla! Tettekkel kell szeretni!
Hogy otthonná váljék, javát keresd!
S ha vérig sért, elűz, akkor is legyen
szívedben megbocsátás, leheletnyi!