A korlátra támaszkodva
hallgattam a nyugodt csendet,
arcom szellő simogatta,
fűzfák lombja meg se rezzent.
Lenyugodni készült a Nap,
tó vizére árnyat hintett,
lágyan ringó tündérrózsa
szirmainak búcsút intett.
Megjelent az első csillag -
halvány fénye még csak szikra -,
majd a sötét égen csillog,
színezüstjét akkor osztja.
Hirtelen a békák kara
esti koncertjébe kezdett,
a világnak hírül adta:
az éjszaka megérkezett.
És amíg a himnusz tartott,
sötét leplét kiterítve
bejárta a békés partot,
álmot csókolt a ligetre.