Vigasztaló gyöngyszemek
Írta: marica Dátum: Június 08 2007 23:07:27
**********
"Én sétáló f?zfa voltam"
**********
Teljes hír
Ma különös este volt,
Felh?k mögé bújt a néma hold,
Én sétáló f?zfa voltam,
Ágaimmal földig hajoltam.
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyak törzsem körött,
A földön nem karcolt, csak söpört.
Az évgy?r?k törzsemben zsibongtak,
Koppanó gyöngyszemek el?ttem doboltak,
Egyre tágabb tért az akkordoknak.
Fel, mid magasabbra az égboltnak.
Koronám közül, szomorú szempár
Tükörtekintete felh?k között jár,
A hézagokban fényes csillagok gyúltak
A kopogó gyöngyszemek, bel?lük hulltak!
Bátorságot, vigaszt sugalltak a lomb alá,
- Légy er?s a bánat nem tarthat soká,
Kapaszkodj a földbe gyökereddel,
Az éltet? er?d soha ne engedd el!
Én csak húztam gyenge ágaim.
- Bár lehetnének szárnyaim,
Lennék gólya, cs?rrel kerepelve,
Vagy kicsiny fecske, párját keresve.
Csillagok közt, bárány felh?k felett,
A vén holdat is láthatnám; lehet? -
Alattam kékl? föld forogna,
De csak szomorú f?zfa voltam.