Utam végén vár a Semmi,
habjaiban elsüllyedni,
mint súlyos kő,
lemerülni....
Hosszú az út,
elfáradtam,
vánszorgok csak, lassan, lassan
Körülöttem keskeny árok,
mely a világtól elválaszt...
Lelkemben a sötét árnyak,
testemben a kínok
fájnak.
Zúg az élet, nyüzsgés, zajok,
távolodnak,
magam vagyok.