Radnai István:
INVOKÁCIÓ FÉLÚTON LEÁNY-FALU FELÉ
az ifjúi HÉV csillaghegyig ragadott
hallgatni bölcs bölcselőket
hogy lehessek bölcsebb
bár jobban átláttam a világot
hittem is nem is pomázon
felülve a buszra mely dobogó
szivemet dobogókőig repítette
szentendre kerámiáin legeltem
kováxcs margit háza küszöbét
átlépve az is egy templom
zötyköl a vonat aquincumba is olykor
babért csak bablevesemnek nyújtva át
de döntőt vívott velem a győztes
és rögtönzött voksokat nyert epigrammám
így aztán zölden visz egyre távol s csodálom
mikor kap fel hogy vissza se hozzon
ha a létből végleg kilépek
de addig maradj itt ifjúi hév a szívemben
s nőt énekeljen pendülő lantom
legalább itt lehessünk egy húron