Nem szeretem látni a halált,
De más sem szereti, jól tudom,
ma reggel látnom kellett,sajnos,
Kinéztem az ablakon és egy halott
Kis feketerigó kiterített szárnyakkal
Feküdt a pázsiton mozdulatlanul.
Rengetegen vannak a környéken,
Most érik a meggy, cseresznye,
Senki sem bántja őket, pedig oly
Szelídek, hogy kéznyujtásnyira
Bevárják az embert és nem
A fákról esznek, hanem a földről
A lepotyogott cseresznyét és meggyet!
Hogy ezzel az eggyel mi történt nem tudom,
És, hogy épp engem tisztelt meg halálával
Az csak arra volt jó, hogy oda lett a napom!