Csendes a Don
Méltóságteljesen csak hömpölyög,
A halálosztó már nem dübörög.
Vajon él még elméjében a múlt,
Mikor partján ezernyi lét kihunyt?
Gyilkos löveg a halált nem szórja,
Csendes a Don, sebeit nyaldossa.
Talapzaton elnémult fegyverek
Mementóként; Nézzétek emberek!
Ádáz küzdelem színhelye volt,
Százezrek vére oktalanul folyt.
Vén hátán dereglyéit ringatja,
Csendes a Don, sebeit nyaldossa.
Mikor a kéklő víztükör megvakult,
Katonáink alakja porba hullt,
Dombok és lankák őrzik a múltat,
Föveny fedi fájdalmas titkukat.
Most folyik szelíden kanyarogva,
Csendes a Don, sebeit nyaldossa.
A jámbor folyó, volt vízválasztó,
Nemzetek fiait elhatároló,
Körülötte ólálkodott a halál,
Ki éjt nappallá téve csak kaszált.
Ma bús könnye partjait áztatja,
Csendes a Don, sebeit nyaldossa.
Smaragdzöld nádast ringat a szellő,
Eltelt már egynéhány emberöltő,
Vizén és partján gyermekek vívják,
Fafegyverrel a vértelen csatát.
Néma a víz, zsivajuk hallgatja,
Csendes a Don, sebeit nyaldossa.
Albert Ferenc