Arc
Írta: Viktoria088 Dátum: Június 10 2011 10:03:30
V
Arc a legtöbbet árulja el rólunk
Hogy milyenek vagyunk, s voltunk.
Nem tudjuk, azt hogy merre tartunk
Mindent elárul az arcunk.
Teljes hír
Hidd el mindent elárul az arcunk
Akkor is érzünk, hogyha alszunk.
Ember arcok, más-más érzelem
Szemünkben ott lapul a félelem.
Félünk a jövőtől, előttünk hever
A múlttól mely hálójába teker.
Léteznek bár boldog arcok
Vallhatnak ők is kudarcot.
Boldognak látszanak, vidámak
Nem hisznek a rohanó világnak.
A padlóról egyedül állnak fel
Sohasem tévelyednek el.
Ehhez szükség van valakire...
Ki világunkból elrepít messzire.
Őt hívjuk úgy hogy igaz barát
Meghallgatjuk minden szavát.
Néha nem kell hozzá beszéd
Mit mondani akar, megértsd.
Arcára elárul mindent, ránézel
Amit érzel, nem fogható kézzel.
Száját ilyenkor nem nyitja szóra
Szívedben kattogni, kezd egy óra.
Talán a szeretet, melyet arcodon is látni
Ez így marad, történhet bármi.
Ő is ránéz arcodra, tudja, mit érzel
Akkor is, ha éppen nem rá nézel.
Ha arcodon mosoly lát, legszebbet
Akkor is pontosan tudja milyen most a kedved.
De van kinek arca vörös, egy érzés égeti
Szeretet nélkül ezt a fájdalmat át nem lépheti.
Emberek. kik álarcot húznak,
A világ elől messzire bújnak.
Fájdalmukat mosoly alá rejtik
Milyen szörnyű ez, nem is sejtik.
Nincs velük senki, ki meghallgatná őket
Maguk köré ezért hálókat szőnek.
De van ember kinek, csillog a szeme
A boldogság a lételeme.
Hiszi, hogy örökké így marad
Rádöbben , hogy ez csak egy „pillanat”.
Arc a legtöbbet árulja el rólunk
Hogy milyenek vagyunk, s voltunk.
Nem tudjuk, azt hogy merre tartunk
Mindent elárul az arcunk.
Szemünkben megcsillan az érzelem
Mindig ott lapul a félelem,
Boldogság, Fájdalom, Szerelem, Bánat
Nem mindig az jön mire az emberek várnak.
Az arc és a szem tükör,érzelmeké.
A bennünk rejtőző félelmeké.
Talán a könnycsepp is szó.
Hogy miért? Nem leírható.
Lepereg arcunkról, érez.
Ki látja sírunk, nem kérdez.
Az öröm is látható az arcon
Eljön, ha túl vagy a harcon.