Égi varázslat
Írta: Vyvyen Dátum: Június 10 2011 15:22:35
MM
Tovaszállnak a lila fellegek,
távoliak, puhák, krémesek.
A bíborban cikázó fellegek
rendíthetetlen szellemek.
Teljes hír
Tovaszállnak a lila fellegek,
távoliak, puhák, krémesek.
A bíborban cikázó fellegek
rendíthetetlen szellemek.
Kopasz fák ágai között,
a szivárványszínek mögött,
ott lapul a semmi csendben,
s ha rátalálsz, elillan a végtelenben.
Selymes, halovány rózsaszín és szunnyadó lila,
száll, s csak szálldogál tova,
oda, hová ember keze el nem ér,
ahol a felfogható is véget ér.
Narancsos álom érinti a kert füvét,
citromos vágy cirógatja a fák tövét,
a termékeny föld lenyugvó már,
egy ásító háztető a Csillagokra vár.
De még nem jő el az az óra,
s nem jő fel az élet Holdja,
vár a Szélre, a Napra, a Fagyra
és a gyémánt kristály Csillagokra.
A kert egy puszta talaján állva,
a csodálattól elámulva,
arcom tépi a rideg szél,
mely csak nekem mesél.
Az életről, a napokról,
színekről és évszakokról.
télről, szépről, s a nyárról,
melegről, andalítóról.
A fullasztó csöndről,
a levetkőző sötétségről,
a csókot hintő csillagokról,
s a mézédes illatokról.
Az Idő megállt, ez csak Egy pillanat,
de a felhő tovább haladt.
A palettáról lecsöpögő festék,
a színek, amik az eget szebbé tették.
Ez egy gondolat, egy festmény,
a természet a művész, s az eszmény
az aludni kélő táj, a szikra,
mely a művészt életre hívja.
A másodpercek, miket megragadok,
azok, amik igazán szabadok.
S mint a tehetség az ecsetben,
úgy lesz ez a kép is elzárva velem egyetemben.
Mint gőzhajónak füstje,
s boszorkányok üstje,
a belőlük komoran előtörő,
a gőz, a pára, az a Felhő.
Természet a mesterségesben,
fényesen, suhanóan a fellegekben,
s míg állok a szilaj tuja árnyékában,
lemegy a Nap a háztetők derekában.
A magasba szökő ruhaszárító még egyet keringett,
s helyéből az élet tovatűnve kilépett.
Minden képzet és felhő vele tart,
minden, mit a szél szívembe mart.
Hideg illatok,
lilás foszlányok,
s a citromos fűzfa törzse,
őrzi a pillanatot mindörökre.
A házba visszatérve,
a küszöböt átlépve,
a kinti élet újra elindul már,
s lehunyja két szemét a táj.