Holdfolyam (Átírt/Javított verzió)
Írta: BeYu Dátum: Június 12 2011 11:20:21
Gy
Felhőtlen volt az a sötét éjszaka,
Mikor csontomig hatolt a hideg szél,
Mégis lágyan dalolt minden kis levél
Tűz égette ölelő karjaidban.
Teljes hír
Felhőtlen volt az a sötét éjszaka,
Mikor csontomig hatolt a hideg szél,
Mégis lágyan dalolt minden kis levél
Tűz égette ölelő karjaidban.
Vonzó áhítozást szított lelkemben
A szemeidben fénylőn parázsló szó,
Mely száz fekete kristályként ragyogó
Mély szenvedélyt kavart buja szívemben.
Édes csókod vadul ajkamba karolt,
Lágyan lüktetve szivárgott vérembe,
Nem létezhet férfi ily szenvedélye
Éjre még sose hajolt ekkora hold.
Nyakamról csípőmre andalgott kezed,
Vállaidon csillogó kéj gyöngyszeme
Hevült viasz cseppjeként foszlott szerte,
S mámor-homályba hullt tekinteted.
Lelkembe karmolt szavaid visszhangja,
A tiszta vágy által tarolt értelem,
Testemen dúdolt e heves érzelem,
Hol puha bőröd forró táncát járta.
Érintést szakított félbe érintés,
Szívünk a végzetes vággyal így játszott,
S szöveteimből kék fénybe vágyott,
A bőröm alatt lázadó bizsergés.
Érzelem és értelem árny-harcában,
Levegő lelt menedéket tüdőmben,
S vihart korbácsoló mohó vérem
Emlékét védte ereim zugában.
Életre csábult csillagok létében,
Ott lobogott összefonódó testünk,
S árnyékot adó takaró fényük
Feketlett az égbolt békés csendjében.
Hullámzó köd sóhajtott a tó partján,
Ahogy a fák közé tévedt holdfolyam
Megtört ezüstje simította hajam
Libbenő éjfátyol perzselő titkán.
(Az eredeti vers: https://napkorong.hu/news.php?readmore=32611
direkt az -olt ill. -ott végződésekre épült,
de úgy gondoltam megírom,
nem ragrímes "stílusban" is.)