Móka partján
A vén Móka partján élek én,
érmelléki csónakos legény.
Még a nótám is nádsípon szól,
nádirigó szépen válaszol.
Tücsök tercel, szúnyog zöngicsél,
nagy csodákról csak a szél beszél.
A vén Móka mocsaras patak,
nem nőnek itt nagyra a halak.
Zöld zsombékon napozik a gyík,
dús iszapban ficánkol a csík.
A sás között vizipocok jár,
fészkel néhány kerceréce pár.
A vén Móka az én patakom,
mennyit caplattam a latyakon…
Fogtam békát, vízimadarat,
régi emlék, sok szép pillanat!
Mikor boldog nyaram elrepült,
nádasomra az ősz köde ült.
A vén Móka nem híres folyó,
de a miénk, és ez csuda jó.
Télbe fordult az ónszürke ég?
fakutyázni várt engem a jég.
Jó nagyokat estem rajta hát,
úgy szerettem meg a korcsolyát.
Móka partján öreg róka áll,
széttekint most, kicsit hezitál…
Könnycsepp gördül arcáról, midőn
elmereng a tovatűnt időn.
Újra selymet eresztett a rét,
vadvirágok nyílnak szerteszét.
Szénaboglya - illattal teli,
jöjjön, ki a csendet kedveli!
Jó barátom, gyere bármikor,
jut egy pohár érmelléki bor!
Mint a patak, árad majd szavunk,
Móka partján elmókázgatunk
2011. június 11.