Kis kertemben rózsatő,
Virágzik már rózsaszál.
Bimbójában őrzi csodáját,
Legféltettebb titkát,
Mint ékszerláda legszebb darabját.
Színében még bizonytalan,
Vörös legyen, mint a szerelem égető érzése,
Vagy sárga, mint irigység, ám boldogság színe is,
Vagy rózsaszín, mint a női kecsesség, oly formás.
Oh, már sejteni lehet.
Az a rózsa bizony fehér,
Fehér rózsa, oly ártatlan,
Oly titoktartó, s oly csendes,
Nyugodt színében pompázik.
A kiskertemben rózsatő,
Virágzik már, újra nő,
S minden bimbója újra meghozza
Kis kertem csendes nyugalmát!