Egy tálba ült a reszelt húsú krumpli,
nagy darabok, pár gyönyörséges dundi,
anyám lisztet szórt rá csapott kanállal,
majd éppen tejföl könnyű kavarással,
a só, a bors, mit csippent ujjak mértek,
meg könnyű szív az összeállt egésznek,
finom-vékonyra kizsírozott tepsi,
két gyerekszem az alig semmit lesni,
a sütő tüze, meg a feledése,
hogy visszatérve orrom vegye észre,
az anyám sárga virágcsokrot tákol
a ropogós cicege illatából.