A szív csak egyszer hal meg...
Ha lopni kéne most a vén időtől,
én megtenném, ha néked adhatom,
mert megtöltöd majd minden apró percem,
ha szíved dobbanását hallhatom.
Majd félreteszek minden áldott órát,
mely rólad szólt és veled kacagott.
S ha azt kérdezed: Minek a sok limlom?
Nem engedem a sok kincskacatot...!
Mosolyodat, s kifliívét szádon,
bársonyhangod nugátszín melegét,
testillatodat, itt a gyűrött ágyon,
s a csillagodat... életem egét.
Az órán csendben körbejár a tiktak,
s én kergetem a vánszorgó időt,
úgy mondják tán, a szív csak egyszer hal meg...
ha nem talál... s ha elvesztette Őt.