Vad vihar tombol a némaságban
csak idegen füleknek süket a csend
bomló agyadnak rezgő kavalkádja
nem látnak rajtad semmi idegent
Ha egyszer csak egyszer ordítni lehetne
remegne fal, dőlne a világ
kényszerzubbonyba bujna akkor tested
és végre éreznéd, szabad a világ
Mosoly ha arcodra fagy, szirító lepel
tépd le a béklyót, hisz nem szán a világ
a világ csak azt látja, porszem hogy gurul
esőcseppel sárba tapos százezer láb!