ANYÓKA
(Szűcs István)
Anyóka halkan elmotyog.
Hagymával, babbal társalog,
és van még néhány jó szava,
ha megkerül a kiscica.
Beszélget ő a krumplival,
répával is, amit kapar.
Mögötte sok-sok hallgató
a zsákban ülő jó dió.
Bár hallgatag a társaság,
nem unja köztük el magát.
Míg némelyikkel elszöszöl
mindig van új, amit közöl.
Emléket, almát polcra rak,
mind mellé jár egy gondolat.
A hosszú téli esteken
közöttük csöndben megpihen.
Szép őszt idéz az almahéj,
pár boldog perc is visszatér,
és kis szobája felragyog.
Anyóka halkan elmotyog.
(2011-06-16)