A váza
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 17 2011 14:18:48
Gy
S a margaréta, mimóza pompom,
sárgán, fehéren ívelt a csokron.
A nőszirom s frézia hintaágy,
kacsként nyújtotta szomjas ajakát.
Teljes hír
Szerette ezt a sima lágy kezet,
ami oly sokszor érintette meg,
már hallotta a messzi vízfolyást,
a friss forrású csengő csobogást.
S a régi asztalt, az intarziást,
az ódon szagú csipkehorgolást.
Kristálya csiszolt volt, mély, fényezett,
töretlen prizma, ékes erezet.
Boldogan várakozott a helyén,
hogy érkezzen az első tünemény.
És jött a bimbós büszke kardvirág,
majd a kék vén szakállas szarkaláb.
A rózsa bíborpiros bársonya,
díszként boróka, vörös áfonya.
Szirmuk felett futott az aszparát,
szárak között megbúvó zöld achát.
S a margaréta, mimóza pompom,
sárgán, fehéren ívelt a csokron.
A nőszirom s frézia hintaágy,
kacsként nyújtotta szomjas ajakát.
Legényest járt pille szellőrózsa,
prímás, a zsengén hajló nád húrja.
Imádta őket, velük szeretkezett,
vizet kínálva pőrére vetkezett.
Így teljesült a kristályváza nász,
színorgiába átcsapó románc,
majd csendesült az illatvigalom,
s újra üresen állt az asztalon.