Emlékutazás
Írta: sziszifusz Dátum: Június 19 2011 07:05:22
V
Bújj ide hozzám, érintsd az arcom,
lépjünk át minden szörnyű kudarcon.
Öleld át te is amit még lehet...
Ölelj hát belém újra életet!
Teljes hír
Emlékutazás
Remegő ujjak hajadba túrnak,
emlékkoszorún keresnek múltat.
Keresik régmúlt szép emlékeit...
Behunyom szemem, - bújj ide kicsit.
....
Bújj ide hozzám, érintsd az arcom,
lépjünk át minden szörnyű kudarcon.
Öleld át te is amit még lehet...
Ölelj hát belém újra életet!
Egymásnak lettünk már réges-régen,
mikor a szád először reméltem,
mikor kincseidet leszórtad elém...
Lágy melegséggel omlott rám a fény.
Mennyekben sétáltunk kéz a kézben,
terveztünk jövőt nyíló reményben,
égig ért rózsánk fonott indája...
Ott tündökölt valósággá válva.
Egymásnak lettünk múltunk hajnalán,
te a kis csöndes göndör barna lány,
és én a bolond szertelen csikó...
Ó mennyire szép volt...mennyire jó.
Valósággá forrt szerelmünk tánca,
beleolvasztottuk kis karikába,
szélesre tártunk minden ablakot...
Összes örömünk egymásban lakott.
Rózsavesszőből épült a fészek,
megfogant benne három csöpp élet,
három csöpp bimbó, égszínkék álom...
Nyíló szirmukat örökké látom.
Akkor még kedvünk nem tépte bánat,
vidám szemedből boldogság áradt,
csillogó gyöngye kacagva pergett...
Rémisztő titkok nem ástak vermet.
Mentek az évek, jöttek a gondok,
szomorúságtól összegyűrt homlok,
hazugság terhén szétesett lélek...
rideg valóság, - semmit sem érek.
Szemem még csukva, markolom indám,
felsebzett ujjak tövises hintán.
Hajadba túrok, arcodon vércsepp...
aljasul szétkent mocskomat érzed.
Mégis azt kérem, - bújj ide kicsit!
Ölelj mint régen, ölelj úgy megint,
tépd ki a tüskét, mienk a holnap,
folyónkon ott vár a régi csónak.
Ott ring a parton, folytatná útját,
meglásd megváltó áldás simul rád
ha letudod győzni félelmedet,
mert hidd el itt van mellettem helyed!
Együtt a rosszban, együtt a jóban,
hamvadó máglyánk parazsa lobban,
emlékek lángja meleget áraszt,
álmok homályán ölelem lábad...
...
Kinyitom szemem, vizes az ingem,
felborult csónak, -evezőm nincsen,
erőm sincs már, hogy evezni tudjak...
üszkös koszorú... remegő ujjak...