A nem-emlékezés felakadt öntudata
Írta: rapista Dátum: Június 19 2011 16:27:54
V
zsírja rajta bors
frissen apróra
s mint krúdy már csak a velőt
kedvelem és a csontot
Teljes hír
Radnai István:
A NEM-EMLÉKEZÉS FELAKADT ÖNTUDATA
milyen furcsa a vasárnap
már többet sem első sem hetedik
mint áttűnések fekszel üres karomban
s bennem a méreg
karomban végződik és mardos
sem a szerelem sem a régiek
zöldszemű szörnye nem látogat
mellkasomon ül jégfelhő
a terhét nem fogja elejteni soha
mind távoztak egyre sem emlékszem
csak ebéd utáni ejtőző délutánok
rokonlátogatás olykor veszekedéssel
játszótéren terelgetek pulikutyát játszva
az álmok csipkerózsikái fonnak
körül nem álomtalanul alszom
mert felriaszt a szörnyűség
csókjaid idegen ajkakra kiülnek
pedig csak a légkör súlya atmoszféránál
nehezebb ma s kövérebb
fiatal bikát hizlal az élet égi
s régi legelőkön antik bikák
szüzekkel kergetőznek
hátukra vesznek a létfolyamatok
nehezen emésztek
vasárnap vége
a hétnek vége
a létnek vége
hétköznapok hézagai
nincsenek
nincs dívánpárna
sarokkerevet
senki nem vesz levegőt a szobámban
s a levegő sem eladó
a víz belőlem távozik milliónyi
pórusokon
izzik és izzad
nyom az ég minden ízületnél
érzem az ízeit
külön-külön
a vasárnap exhumált csontjait
*
számolgassam hercegnőm
hány bordám hiányzik immár
isteni játék lehetett
teremteni agyagból s bordából
hát egy rántott bordát
rendelek az étlapról
élet-savanyúsággal körítve
biztosan kecses-csecses
tehén lett volna
ha a jó bécsiek meg nem unják
hogy a jászolból szénáz
hogy tépkedi a mezei virágot
és olykor tilosba téved
puffasztja a repce
letaglózva járok izomrángás
minden léptem vasárnap
a békés húslevesek aranyló
zsírja rajta bors
frissen apróra
s mint krúdy már csak a velőt
kedvelem és a csontot
a lányok a rét szélén fonnak koszorút