A vadorzó
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: Június 19 2011 21:08:16
V
Jutott eszembe ez a tényleg gyötrelmes szó.
Mert csakugyan veszélyben vagyok:
Névtelen energiáid, kéztelen érintéseid,
Csóktalan csókjaid nyomomban vannak!
Teljes hír
Tökéletes –
Jutott eszembe ez a tökéletlen szó.
Még mindig csak sugdolózás
Ez a simogatás, az ész
Feljajdul, ha mar ez a mérges harapás.
Gennyes a mi szerelmünk, bánatos:
Noha még el sem érte bimbóállapotát.
Szörnyűség –
Jutott eszembe ez a már szörnytelen szó.
Ördögebb vagy te a szerelemnél,
Te, aki vak hegyeken élsz,
Víztelen tavakba fúlsz,
Lombtalan felhőkön álmodsz,
Szívtelen szemeket szeretsz.
Gyötrelem –
Jutott eszembe ez a tényleg gyötrelmes szó.
Mert csakugyan veszélyben vagyok:
Névtelen energiáid, kéztelen érintéseid,
Csóktalan csókjaid nyomomban vannak!
Lényeged lényegemmel erőszakosan egyesül,
Mert valami űz, valami taszít,
De valami vissza is hív,
Gonosz cukrodba tehetetlen szárnyam
Beleragad.
Szerelem –
Jut eszembe ma ez a szó:
A mindennél hiányosabb, végtagtalan
Hiábavaló szó.
Most elvesztél máris. Egy csendes,
Sűrű dzsungelben vadászol,
S nem hallatszik arra már,
Hogy egy mocsárba valami csepeg:
Érző, hulló, fájó, megbocsáthatatlan könnyeim.