Üzenet a boglyából
Írta: szucsistvan Dátum: Június 20 2011 05:50:45
Bogly%C3%A1n%C3%A1l.jpg)
V
Múlik az éjjel itt kint a mezőnkön. Álmodozom csak.
Térré mélyül a róna, kozmosszá nő meg a rét.
Csillagraj születik fent ha gázfelhők tömörülnek.
Fényük ha majd ideér, tán folt lesz csak az egen.
Teljes hír
ÜZENET A BOGLYÁBÓL
(Szűcs István)
ÜZENET: Mindannyian a saját zárt világunkban élünk, amit önmagunkhoz mérten teremtettünk önmagunknak. Néha kis felületen találkoznak a világaink. Néha nem.
I.
Múlik az éjjel itt kint a mezőnkön. Álmodozom csak.
Térré mélyül a róna, kozmosszá nő meg a rét.
Csillagraj születik fent ha gázfelhők tömörülnek.
Fényük ha majd ideér, tán folt lesz csak az egen.
Álmodozom hát fekve a boglya tövében. No lám !
Mi végtelen is a világ, oly kicsi része vagyunk.
II.
Egy párhuzamos síkon ó mondd, van e párunk?
Létezik é a tükör? Épp ilyen tán a világ?
Jobb, gonoszabb vajon az, aki ott él idegenben?
Sok buta bölcs szavait kell e magolni nekik?
Képmutató hazugok tán ott is a népek?
Van aki tudja netán hol terem a becsület?
III.
Lám, szavaim csudamódon felkavarintva a posványt
vad riadalmat keltnek szentfazekak mezején.
Összefonódva, egy gomolyagként bégnek a birkák.
Kertek alatt a veszély! Farkas van ím odakint!
Mondhatom, túl bonyolult netalán az emberi lélek?
Vagy csak a csordahatás az ami itt dominál?
(2011-06-20)
Címszavak:
Kozmosz. Párhuzamos világ, A lélek kozmosza