Lábatlan menetelés,
zúgókon hegyeken át,
tartalommal teli magány,
vágtat a rónákon át.
Szavak nélküli mondatok,
zúgnak tova,
s egy felkiáltójel száll el a sötétben.
Álmatlan álom, színtelen valóság,
értelem nélküli tudat,
gondtalan gondosság.
Forgószélben lebegő súly,
fikarcnyi hit, szeretett teli éj.
Gyűrött a papír,
a toll rajta,megszalad
karcos gondolatok íratnak le szavakat.
Halk suttogás harsan a síkon,
zárnélküli ajtókat csukogat a szellő,
réveteg tekintetek képzenek jövőt,
tudattalan tudatok álmodnak mesét,
s várják a létezőt ami eljő.