Amikor meghalok (műfordítás)
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 20 2011 17:06:34
MM
Ha majd meghalok kedvesem,
Ne énekelj hozzám gyászdalt,
Ne ültess rózsákat nekem,
Csak lombárnyú ciprusfákat.
Teljes hír
Rosetti, Christina, Gerorgina
Nyersfordítás
AMIKOR MEGHALOK [HA MEGHALOK]
Amikor én meghalok, én kedvesem,
ne énekelj nekem szomorú [bánatos, gyász] dalokat [éneket];
Ne ültess rózsákat a fejemhez,
csak árnyas ciprusfákat:
Legyen a zöld fű fölöttem
esőtől [záprtól] és harmattól vizes;
és ha akarod, emlékezzé,
és ha akarod, felejt el.
Én nem fogom látni az árnyakat,
én nem fogom érezni az esőt;
én nem fogom hallani a fülemülét
énekelni, mintha szenvedne [fájna neki]:
És álmodozva keresztül [át] a félhomályon [szürkület, alkony]
ami se nem növekszik se nem fogy,
Talán majd emlékszem,
talán majd elfelejtlek.
A verset haaszi-Irénke választotta, a nyersfordítás első változatát is ő készítette, én csak kiegészítettem.
Amikor meghalok
Ha majd meghalok kedvesem,
Ne énekelj hozzám gyászdalt,
Ne ültess rózsákat nekem,
Csak lombárnyú ciprusfákat.
Legyen csak zöld fű fölöttem,
Harmat, zápor verje ágyam,
Emlék maradjak-e, döntsd el,
Akarsz, felejts, ha ez vágyad.
Ott már nem látok árnyhegyet,
Nem érzem az esőt lágyan,
Nem hallom, hogy fülemüle
Énekel szenvedőn s fájva
Utolér álomszürkület,
Az alkonyi félhomályban,
Mi örök s talán emlékszem,
tán felejtlek a halálban.