Leves mese
Írta: placebo Dátum: Június 20 2011 20:20:31
Gy
Így jutottunk fel a csúcsra,
Szikrázó-jég hegyi kúpra.
Csákányommal jeget törtem,
Kisdobozom teletömtem.
Teljes hír
Leves mese
Vasárnap volt harangoztak,
Asztalunkra levest hoztak.
Fácánleves, jaj de finom
Ott gőzölgött az asztalon.
Ilyen forrón meg nem eszem
Piros nyelvem megégetem
Tanakodtunk mit is tegyünk,
Hogy kíméljük meg a begyünk?
Nem fogunk mi várakozni!
Más megoldást kell most hozni.
Leves hűtés? Nagy feladat!
Kifundáltuk egy perc alatt.
Jégből kell itt levesbetét,
Az majd elveszi a hevét.
Nem égeti meg a szánkat,
Leves-nyelő mély gigánkat.
S elindultam messze-messze
Szúnyogháton a hegyekbe.
Gondoltam ott addig szállok,
Míg csak jeget nem találok.
Felültem hát szúnyoghátra
Vad, zümmögő paripára
Sarkantyúmat belevágtam,
Fel az égbe vele szálltam.
Alattunk csak suhant a táj
Gyorsabb voltam, mint a madár
A szél is hetykén velünk szaladt,
S versenyünkben jól lemaradt.
Így megtanulta hamar szegény
Szúnyog Tóni büszke nevét,
Hisz versenyünk nem térfa dolog,
S szégyenében most csak dohog.
Így jutottunk fel a csúcsra,
Szikrázó-jég hegyi kúpra.
Csákányommal jeget törtem,
Kisdobozom teletömtem.
Majd a jéggel megrakottan,
Tónikámmal hazaúsztam,
Át az égnek kék tengerén
Madárhalak fénylakhelyén.
Az asztalnál már mindenki vár,
De rég kihűlt a leves madár
Így az út is hamvába holt,
Tán e mese igaz se volt.