Hallom az elhalkuló hangot,
csend szőtte most a pillanatot.
Meredten bámulok egy idegent
s nem találom önmagam.
Hol maradt?
Tükröm torz volt?!
Száguldó gondolatok rohannak meg.
MIÉRTEK nőttek meg bennem.
Túl nagy a csend!!!!
Fáj, hasít….
Ködöm mögé látok,
már nem nyel el.
Gyökereimhez visszanyúlok,
már valóságba öltözött hazugságok!!!
Isten veletek!!!!
Szomorú a csend.
Újjá rajzolt az élet.
Tükrömben
szilánkok sírnak.
Gyermeki szívemben
újra kottázódtak
a régi bölcsődalok.
Már másképp hallom…
MAGAM VAGYOK,
de velem az Isten!!!!!