Régi mese
Írta: placebo Dátum: Június 22 2011 20:42:33
V
Most el mindent nem mesélem,
Ennyi időd nem is kérem.
Ám nem régiben megesett,
Hogy egy mese rám esett.
Teljes hír
Régi mese
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy mesebolt.
Olykor néha, ha betértem
Mennyi csoda történt vélem!
Most el mindent nem mesélem,
Ennyi időd nem is kérem.
Ám nem régiben megesett,
Hogy egy mese rám esett.
Fent volt ez a polc tetején,
Elfeledett könyvek helyén.
Nem vette őt senki kézbe
Nem olvasott a lelkébe.
Magam pont alatta álltam;
Másik mesével komáztam,
Mikor ez a poros árva,
Feledettségét lerázva
A fejemig libegve szállt,
Kis koppanással ott megállt.
Esdve nézett a szemembe,
Kérve suttogott fülembe:
„Légy szíves hallgass meg engem!
Ne csak álljak itt, feledten!”
Mondta a kis papírmadár,
Remegő-szív reménysugár.
„Mesédet meghallgatom!
Jer énekelj a vállamon!”
És már oda is települt,
Egy vidám mesét hegedült:
SünJanó és SünLacó,
Két megrögzött naplopó
Reggel mire ők felkelnek
Iskolában becsengetnek
Anyukájuk hiába szól:
Hé! Felkelni két naplopó!
Ezek csak a lóbőrt húzzák,
Cuppognak, mint a medúzák.
Nagy keservvel ébredeznek,
Lajhár lassan kecmeregnek.
Csak nyögve megy a fogmosás,
Hajat meg fésüljön ma más.
Így nem ízlik a kakaó!
Vajas kifli sose jó!
Öltözködni nem akarnak,
Csak egymást löködni a falnak.
Iskolába, még ha mennek,
Oda csak késve érkeznek.
Az órákon rosszalkodnak,
Csipkelődnek, hajat húznak.
Nem tanulnak, nem figyelnek,
Tanárokkal feleselnek.
Nem szereti őket senki,
Mehetnek zabot hegyezni.