Gyere velem az erdőbe
vadvirágot szedni,
oda, hol a patakocska
nincs is olyan messzi...
A patakban fürge halak
vígan fickándoznak,
Vízre hajló fűzfaágak
szélben bólintgatnak.
Oda, hol a lombsuttogás
rigófüttyöt hallgat,
csókolódzó vadgalambok
puha fészket raknak.
Az ösvényre alkonyatkor
bágyadt fények hullnak...
Vadvirágos koszorúval
hajad ékesítem,
átkarollak, édes szóval
szerelmedet kérem.
Ott súgd meg, hogy te is szeretsz,
velem akarsz élni,
a természet templomában,
szent esküd ígéri...
Leszáll az est az erdőre,
fénylik az ég széle,
ezt a csodás boldogságot
őrizzük örökre.
Vadvirágos erdő mélyén
boldogságot szedtünk.