Megszoktam már minduntalan,
hogy kifejezéstáram elég haszontalan,
gyorsabban álmodom soraim,
mint papírra vetem gondolatim.
Kérlek nézd el Te ezt nekem,
hagy álmodjam révetegen,
s mit hozhat a holnap reménye,
fejlődöm majd napról napra,
s soraim majd válnak,érthetővé számodra.
Ha láncra fűznéd bokám, s kezem,
visszafognád az életem,
nem tudnék szellőim szárnyán utazni,
hisz mindig van bennem cél s akarat,
hogy tanuljon bensőm s adjam hozzá magamat.