Megáll a (welln-)eszem!
Írta: hubart Dátum: Június 24 2011 09:04:09
V
Tűrtem én, mint egy hős, mukkanni sem mertem,
báván szédelegtem pecsenyére verten.
Indultam is menten, ebből elég ennyi,
jó lett volna már egy kicsit megpihenni.
Teljes hír
Megáll a (welln-)eszem!
Fényes metropolis mega áruháza -
nagy üvegportállal várt engem a pláza.
Oda vitt a lábam, és minő igézet:
bent egy cicus rögvest magának kinézett.
Kedvesen szólított, mosolyogva: Ugyan,
kapott e már tőlünk ajándékot uram?
Intettem, hogy még nem, először járok itt,
s csodálkoztam fennen, miből lesz a profit!
Hát ha még nem kapott, épp itt az alkalom,
ingyenjeggyel vár ez Éden szépségszalon.
Szabadkoztam én, hogy már így is szép vagyok,
bár horgas az orrom, s a füleim nagyok…
Nem hatott a szép szó, a szitok, könyörgés,
hát megtapasztaltam, hogy mi itt a dörgés.
Lent az alagsorban megpároltak gőzbe’,
kisütötték zsírom pőrére vetkőzve.
Jeges vízben enyhet hiába kerestem,
csípős nyírfaággal csapdosták a testem.
Aztán nekem esett két tüzes amazon,
szétszedte izmaim egy kemény fapadon.
Tűrtem én, mint egy hős, mukkanni sem mertem,
báván szédelegtem pecsenyére verten.
Indultam is menten, ebből elég ennyi,
jó lett volna már egy kicsit megpihenni.
Nagy, kigyúrt matróna cipelt egy szalonba,
hol százféle kence állt már nagy halomba.
Ott egy kozmetikus kapta el a frakkom,
hogy gyűrött képemre arcpakolást rakjon,
uborka karikát, majd fekete sarat,
be is panírozott, mint szakács a halat.
Tűrtem én a sorsom, kénytelen, kelletlen,
mígnem mint a kígyó, oly kínnal vedlettem.
Végül szabadulva vettem a kalapom,
amikor megakadt szemem egy alakon.
A kidobó fiú, kezében a számla,
akkora volt válla, mint egy foteltámla.
Csekély harmincezer, ennyi lesz a taxa,
váljon a hasznára az ingyen relaxa!
Ettől sokkal többe kerülhetett volna,
de akkor a verse mostan miről szólna?
2011. június 23.