Ifjúságom kincsesláda volt,
drágakövektől ragyogott.
Telistele értékekkel,
becsülettel, törekvéssel,
Önbizalom hajtott,
becsvágy és siker,
ígéretes élet hite,
hogy elérhetem.
ezt kincseimmel.
Piros rubin az akarat,
értékes keretbe foglalva
mindig sikert aratott...
Zöld a reménység színe,
smaragdkő fénylett benne...
Kéken csillogott a szépség,
Türkizszínű, szolíd érték,
előnyös a megjelenés...
Szikrázó gyémántok
szerencsét hozó karátok,
erőt adtak, boldogságot.
Kiürült a kincsesláda,
maradék kincs csak opálja
a korábbi ragyogásnak,
nyoma sincs a boldogságnak...
Könnyelműség elherdálta,
betegségnek magas ára,
elvitte a kincseket a zálogházba.
Szegény vagyok, ékszer nincsen,
a szeretet minden kincsem.
Kabalám egy hegyi kristály,
őrzi ifjúságom titkát...
Betegen csak simogatom,
holtomban is ezt markolom.
Kincsesládám legyen emlék,
üres bár, rám emlékezzék!
Ifjúságom idejében tele
volt még - drágakővel.