Becsaptál minduntalan,
s mire mély álomból ébresztett a való,
lelkem cafatjait,
dögkeselyű tépte untalan.
Hittem trilláidnak,
hallgattam magyarázó szavad,
míg az ármány bűnös lehelete,
nem csavarta orrom.
Hazugságid mezsgyéjén álltam vakon,
szerelemmel teli szívem,tomboló vágyam,
túlfűtött érzelmeim,
elnyomta minden tiszta gondolatom.