Rímbe vetülnek sorok,
dallá érnek gondolatok,
lenyugvó nap fényinél, altatódalt suhog a szél,
kísérve múlót, múlhatatlan.
Nyughatatlan álmot varázsol széppé,
még lelked szülő ölén megpihen.
Vigyázom álmod,
aludj tovább csendesen,
míg a sötét jó szándékkal betakar.
Varázslatos álmot hoz a mesevilág,
s ami benned ragadt,
kimondatlan szó álmodjon hangot.
Mesés gondolat kérjen szárnyakat,
az álmok mezején,
hol Te fogsz győzni örökké.
A múltadra fűzzön rabláncot,
s kisded játékát a holnapnak élje,
ha nappal nem is vagy győző minduntalan.