NYITOTT SZEMEKKEL
(Szűcs István)
Nyitott szemekkel álmodok,
de álmaimról hallgatok.
Ne tudja azt meg más sosem,
ha árnyék ül a lelkemen.
Miért mesélnék bárkinek,
ha szómat úgysem érti meg.
Mi néha szép lehet nekem,
magamban azt majd elteszem.
Az élet éppúgy megy tovább,
nem lesz az szebb, sem ostobább,
ha abból egy-két pillanat
versemben élőn itt marad.
Nekem nagyon jól megfelel,
ha bennem mind életre kel,
tücsök-bogár, a vén Tisza.
Nem kell nekem a más szava.
Sok száz el nem sírt gondolat
fájdalma mind csak rám marad.
Miért gúnyolják ostobák,
hisz úgy sem értik, bármi bánt.
Bár rokkant testbe költözött,
lelkem még él a roncs mögött.
Kicsit még nékem is ragyog
a nap, addig, míg itt vagyok.
(2011-06-29)