Merengés bokorrímekre
Ülök a teraszon, nézek előre,
mi másra gondolnék, - csakis a Nőre.
Kezemben krigli, - keserű lőre,
hát ettől nem kapok ma sem erőre.
Holnap is ezt teszem, - nézek semmibe,
Amazon járkál a szívemen ki-be.
Barna pillangó, ülj hasamra ide,
jó helyed lesz itt, ne hallgass senkire.
Könnybe fúlt nappalok, és én csak nézek,
hűs bokrában harsog egy rigófészek...
Pillangóm beporoz, sörömtől részeg,
ajkamon pilleg íze a méznek.
Mélykék paplanába csúszik be a nap,
apró ezüsthátú bogarak rajzanak.
Itt-ott cirreg a fű, - párzó szöcske had...
Rám számol az éj: kivon és összead...
Ülök a teraszon, fest a természet,
az elmúlás szeme semmibe réved...
Lepkém messze jár de csókomtól szép lett!
Száll ezer virágra, s öleli végzet.