Permetét hullatja az ég,
levélkottán küldi üzenetét,
elzongorázza a szimfóniát,
felhő akkord borítja zátonyát.
Futama iszkol, oly messze halad,
loccsanó tócsa is dalra fakad,
elhalkul majd egy új dallamba kezd,
ablakot ver, szobába berekeszt.
Azt várom hét ágra süssön a Nap,
és így a felhőcsap zárva marad,
csukódó kotta a csendes eső,
üstdobként zeng még egy égi erő.
Hangadó basszus szólal meg ekképp,
az ördög elveri feleségét,
kontráz a tenor, a szoprán szólam,
orgonasípként liliomóhaj.
Billentyű sor cseng, mint szerenád,
esőcsepp kongatja e muzsikát,
víztükör fölé téved a Nap,
huncutul kacsint, jó kis kaland !