Nézd szökik!
A zsenge, édes boldogság,
fényes zöld ruhában ott szalad,
gurulva, viszi az álmokat
miket szövögettem
édes-sósra
mit a könnyek, cseppfolyósra.
Ne hagyd hogy messze menjen
kapj utána, őrizd jól, zárd be...
abba az edénybe,
mert ha minden szem,
ahogy pucolod,
elgurul,
nem lesz borsóleves ebédre!