A NYÚL ÉS A RÓKA
(Tanmese)
(Szűcs István)
Volt egy róka, meg egy nyúl.
( Hadd ne mondjam, miken túl)
Barangoltak erdőt járva,
legelészve és vadászva.
Nyuszkó fickó gyanútlanul
véletlenül verembe hull.
Kellemetlen ez az eset.
Nagyon mély ahova esett.
Sírdogál a fülit rázva,
karmával a falat mássza.
Ám bárhogy is gebeszkedik,
mindenképpen visszaesik.
Felveri a csöndes erdőt ,
sír és makog bús kesergőt.
Róka koma arra járva
meghallotta, és megszánta.
Odaült a gödörszélre
- távolságot jól kimérve -
borzas farkát lelógatja,
kis nyuszi hogy kapaszkodna.
Csimpaszkodik is az árva,
és a róka lám, kirántja!
Ígér a nyúl eget-földet:
- Meghálálom! Addig éljek!
Továbbáll a nyúl, a róka,
Egyik balra, másik jobbra.
***
Hogy volt, hogy nem, még az őszön
becsapta rókánk az ösztön.
Rászaladt pár vékony ágra,
és alatta csapda várta.
Belehuppant, nagyot esett.
Sikít egy nagy keserveset :
- Most segíts meg rókák Ura!
Nagyon mély a verem fala.
Búsan néz a fénylő holdra.
Annak ott fenn jó a dolga.
Keresztet vet az életre,
itt lesz ő már eltemetve.
Mégis van egy reménysugár!
Nyulam-bulam épp arra jár.
Meghallja, hogy sír a róka,
odaszalad, nagy rohanva.
Megszemlélvén mi az eset
mondja : - Mindjárt megmentelek!
Utánozza is a rókát,
lenyújtja néki a farkát.
Kínjában a róka röhög :
- Na most biztos kikerülök!
- Akkorka az egész mint a
hátsó felem pattanása.
Elmélyedten ül a nyuszkó,
na most mi a tennivaló?
Hóna alól, mint egy csodát,
előkapja telefonját.
Felhívja a lompos farkast,
mondja néki, hogy mi aggaszt.
Jön a farkas, itt van végre.
Hasznos is a segítsége.
Kirántja az esett rókát,
lenyújtva a hosszú farkát.
***
Tanulságát kis mesémnek
remélem, majd jól megérted.
Hogyha kurta, csöpp a farkad,
El ne hagyd a mobilodat!
(2011-07-02)