I.
Tegnap, mintha Ősz lett volna, ki hegedűjét hangolta,
Húrjai sírtak hosszan s szobámba visszhangzott.
Bent minden üres...
Lehangoló zeneakkordok.
Ablakom nyitva, tárva volt s láttam:
Kint minden hullik s kihalásban.
Oly sápadt, ideges az Ősz, kezéből még hegedűje is kiesett...
Lehangolt volt,hamis hangon egy Júliusi számot kezdett.
II.
Tegnap, mintha Ősz lett volna,
Kezébe vette fájón a hegedűt,
Húrjai sírtak s félre hangolva,
Űzte szobámból a mindig víg derűt.
Ablakom tárva, bús levélerezet
Hullott, halott már a sárga lomb,
Láttam kezéből hegedűje kiesett,
Gyászindulót játszott egy kolomp.
Bánatosan szólt e vidámnak hitt dallam,
De ez Őszi kép elszomorított,
Lassuló üteme szívembe halkan,
Húzott egy rideg júliusi dallamot.