Hajnali harmat édesítse léptem,
mely hozzád vezet.
Mutassa utam felkelő nap fénye,
kísérjen fülemüle éneke,
szárnyra kapott boldogságom ,
repítsen Hozzád egy pillanat alatt.
Hegyek, völgyek, bércek nem ál ellent,
megáradt folyamnak, mit okoz
vágy hogy lássam szemed.
Lávaként gördülő olvadt kősugár,
nem riaszt, hisz kőszoborrá mered,
ha szerelmem szerelmet akar.
Szeretlek ,
édes e szó, kimondani nem karcoló
de érzelem ha takar mögöttest,
egyszerre szenvedő s boldogság hozó.