Nincs itthon a macska
Nagylányunkhoz utazott el a nejem,
túlélem én, efelől nincs kételyem!
Kis lazítást minden ember megkíván,
pár napja úgy élek, mint egy bonviván.
Megkívánva hétvégén egy tyúklevest,
mindjárt fel is kerestem a fűszerest.
A piacon, sem kímélve költséget,
vásároltam mindenféle zöldséget.
Rám sóztak ott pudvás retket, meg babot,
a kofa, mint szél az ajtót, becsapott.
Nagy kosaram egykettőre tele lett,
ráment majdnem egyhónapi kereset.
Hazafelé cipekedtem az úton,
rúgott, csípett, lefröccsentett a tyúkom.
Ám de ennyit megér ez a jó falat.
korgó hassal szedtem én a lábamat.
Szomszédasszony vágja már el a nyakát,
elővettem már a baltát, s a kaszát!
A forrázás, kopasztás nem nagy dolog,
fütyörészve sárgarépát pucolok.
Kis fej hagyma, karalábé, zeller kell,
csipet bors is, remélem, nem sózom el!
Fő az ebéd, a konyhában száll a gőz,
szép az élet, amikor egy férfi főz.
Az áldozat vén volt, mint az országút,
estebéd lett belőle, míg megpuhút!
Szomszédasszonyt is áthívtam, jöjjön hát,
költsük együtt el a finom vacsorát,
hisz ebben a tyúkvágásban benne van,
át is surrant a kertkapun boldogan.
Kettesben az idő gyorsan elrepült,
el is fogyott a jó leves, meg a sült.
Előkerült pincémből egy üveg bor,
nevetgéltünk, koccintottunk jó párszor.
Összeszedtem a sok tányért, poharat,
szomszédasszony, jó lesz, ha elmosogat!
2011. július 3.