Elvesztem szemed fényében,
próbálnék szabadulni,
de láncra ver mosolyod,
mint szárnyaszegett galamb,
verdes lelkem,
csapdába esett szerelmem.
De nem akar szabadulni,
a bűnlajstroma édes teher,
mit kirótt rá varázsod,
ül tovább börtönében,
ketrecbe zárt szívem
s várja a foglárt minduntalan,
ki Te vagy, Kedvesem.
Hogy ki van rács mögött ?
Nézőpont kérdése, én
vállalom az örök fogságot,
csak tiszta szerelmed legyen
börtönőröm,
s mindenkori szabadulásom miértje.