Könnyű történet (Lájt sztori)
Szívvel gyúrt kenyerem
elvitte az ördög,
elvitte magával
még a múlt csütörtök.
Mivel etetlek majd
angyalszemű kincsem?
- és mivel itatlak,
hisz' már vizem sincsen!
Csak a testem hagyta
pléh keresztre tűzve,
hogy csalogány hangját
fülemből kiűzze,
hogy ne kívánjam már
mézajkad zamatát,
hogy ne kelljen többé
hitves, gyermek, barát,
hogy fájdalom nélkül
tűrjem el sorsomat,
hogy ne dőljek sínre
ha jön a gyorsvonat...
Itt hagyott a tarlón
hogy így éljek tovább,
mint varjakat hajtó
szalmával tömött báb.
Ám ha erre tévedsz
nézz üres szemembe,
sötét mélységében
morzsákat keresve.
Csipegesd fel őket
Angyal kis galambom,
rejtsd begyedbe mindet,
semmi sem maradjon.
Aztán gyújtsd a szalmát,
égjen vörös fényben,
ami még megmaradt
tűnjön el egészen.
Maroknyi hamumban
hempergesd meg tollad,
szállj le a pokolba,
ott egyek leszünk majd.
Egymásba fonódva
lángolunk örökké,
a fenti világgal
nem törődünk többé!