Állhatatlan
Nyári katlan,
A levegő mozdulatlan.
——-
Száll a fecske lombos ágra,
Eljött a Nyár a világra,
Nincs a Napnak egyéb gondja,
Őrült melegét ránk ontja.
——–
Állhatatlan
Nyári katlan,
A Lét fülledt,
S változatlan.
———
Ontja, ontja, egyre ontja,
Áll a Hőség roppant frontja,
Áporodott, vad melegek
Terhét cipelik az Egek.
———
Állhatatlan
Nyári katlan
Áll az Idő,
Moccanatlan.
——-
Terhet cipelnek az Egek,
Száraz föld hasad, nyekereg,
S mint ódivatú paszomány:
Bárányfelhő az ég ormán.
——–
Állhatatlan
Nyári katlan,
Minden árnyék
Láthatatlan.
——-
Bárányfelhő az ég ormán,
Olyan pehelypamacs formán,
Lusta, lompos felhő-vidék,
Szürkéskékre fonnyad az ég.
——–
Állhatatlan
Nyári katlan,
Száll az Élet
Szakadatlan.
——-
Szürkéskékre fonnyad az ég,
Kéken dúdol a Messzeség,
Forróság másutt is akad
A Nyár lelke másból fakad.
——–
Állhatatlan
Nyári katlan,
A nyár sosem
Ártalmatlan.
—–
A Nyár lelke másból fakad:
Az élet fiatal marad,
Új szerelmek lobot vetnek,
Agg csókok újjászületnek.
——-
Állhatatlan
Nyári katlan,
A Lét
Kővé
Válhatatlan.
——–
Agg csókok újjászületnek,
Vének ifjúvá szeretnek,
Virágillatú a határ,
Apró jövő-gyermek a Nyár.
——-
Állhatatlan
Nyári katlan,
A Boldogság
Nem áldatlan.
——–
Apró jövő-gyermek a Nyár,
Könnyet, örömet elénk tár,
Át is adhat mindent nekünk,
Amit elbír lelkünk, hitünk…
———
Állhatatlan
Nyári katlan
Csak a Becsület
Ártatlan.
———-
Állhatatlan
Nyári katlan;
Csak a Remény
Határtalan.