A múzsa csókja
Írta: gosivali Dátum: December 02 2007 10:49:57
- Költ?! A lelked,
a múzsád vagyok...!
V
Teljes hír
Költ?!
A titok mélyen megbújik,
de Te ne add föl,
rátalálsz
utad során
egy h?séges társra,
s ez nem félelmetes
látomás...!
Indulj hát, ember
a lélek-útra,
hol álarcod lehull,
s felderül
valami tiszta,
szivárványszín?
gyönyör? fény,
ott legbelül...
Szökken az árnyék,
s nyomában könny?
mosoly születik
arcodon,
s e félszeg,
néma bíztatásra
fénycsók villan
az ajkadon.
Feltárul akkor
e csábos csókra
a mélyen rejt?z?,
nagy titok,
s bár szelíden szólít,
meghallod mégis:
- Költ?!
A lelked,
a múzsád vagyok...!
*
"Mikor a vers fakad,
egy pillanatra minden más megáll.
Csak alig-alig dobban a szívünk,
mint patak, akit a tél mederbe zár.
Egy pillanat...
s a lelkünkön lábujjhegyen megy át
egy messzir?l jött csöndes idegen.
Tavaszi szél oson át néha így
az alvó ligeten."
(Wass Albert: A vers)