Villámháború a nyári vihar,
Mesebeli szörnyként
itt terem és tova nyargal.
Fekete felhőköpennyel betakar,
elfedi a sugárzó fényt,
a kék eget fejünk felett.
Bőszült bikaként,
mint villámait Zeusz,
vödörrel önti a vizet..
Kialakul a frontvonal a légben,
hideg a meleggel - ütközet!
jeges golyókat is lövet..
összecsapnak az égben...
Morogva, dörögve görget mennykövet,
ostorral vagdossa a zsenge füveket.
Szeszélyes évszak a nyár,
szélsőséges kedvét nehéz tűrni már.
Kitombolja magát a zivatar,
virul a fényes zöld hamar.
A természet békét köt velünk,
hőségben a vihar jólesik nekünk.
Enyhülést hoz a langy eső,
szétszakadnak a felhők,
kék az ég fejünk felett.
De jó is, hogy esett!