Mint kiszáradt faág,
hajladozik szélben,
s adja meg lassan magát,
az elmúlás végzetének.
Kivel együtt pattantott rügyet,
kandalló szája nyelte nyomban,
s már elégett tűz melegében,
adva meleget remegők testének.
Ropogva tűzben égni el,
jobb mint korhadva várni jövőt,
minek kapuja elérhetetlen,
ha megérthetetlen a múló.