Ki is vagy Te valójában,
Te rejtélyes idegen?
Verseiddel mély nyomot hagysz,
idebenn a lelkemben.
Várlak Téged minden reggel,
felragyog a két szemem,
olvashatom verseidet,
mert azt nagyon szeretem.
Bármilyen a gondolatod,
írhatsz szépet, okosat,
Verseidben meg is oldod
Te, a komoly gondokat.
Írhatsz Te a szeretetről
szerelemről egyaránt,
természeti képek szépek,
Írjad! mert már olvasnám!
Sokat tanulhatok Tőled,
azt hiszem, hogy ismerlek,
interneten keresztül is
úgy érzem, hogy szeretlek.
Szeretlek mint apukámat
gyermekkorom hajnalán,
vagy ahogyan anyukámat,
hiszen ők vigyáztak rám.
Ki is vagy Te valójában?
Talán már nem idegen,
várok Rád már hajnaltájban,
verseidet szeretem.
Nem is tudok szabadulni,
gondolatok üzennek,
hogyan lehet jobbá válni
élni szépen életet.
Megköszönöm Néked szépen,
nem vagy nekem idegen,
verseiddel csodát teszel
minden ember lelkében.