Virágok, rózsák, illatár
amerre itt az ember jár,
mint egy gyöngyszem ragyog már
e tündérszép, kincses Kolozsvár
Az emberek arca itt ragyog
látszólag minden mosolyog
évszázados kövek, a házsorok
kacagnak itt a városok.
A templomok tornya mosolytól ragyog
tán az emberek gyomra is nevetve korog,
de fennkölten néz le az oroszlán
mely mozdulatlan az opera ormán.
A katedrális kupolával összenézve
néznek le a hullámzó tömegre
évszázados itt minden, s mégis új
látványon a szív itt lángra gyúl.
1981 Magdi hugomnak!