ZÁPORESŐ
(Szűcs István)
Rekedt nagy csattanással
az ég most megszakadt.
Villám cikázik által
a síró ég alatt.
Remegve, félve néztem
amíg a menny dörög,
talán sárkány jön éppen
a rút felhők mögött.
Eső veri a bőröm,
lehunyom két szemem,
lemossa tán a bűnöm,
csupaszra vetkezem.
Váratlanul, ahogy jött,
oly gyorsan áll tovább.
Pár búcsúcsepp csöpörgött,
aztán az is elállt.
Magamra felcibálom
átázott ingemet.
Alant a láthatáron
szivárványcsík dereng.
(2011-07-13)