Radnai István:
SZERELEM VÖLGYÉBE RINGATÓ SÉTAÚTON
állva gótikus íveket tart a bükk
levelein remegteti a láz a napfényt
mint egybe forrott két lény
ki nincs is otthon egyebütt
íved feltárul a zárókő
mint szerelem mely karjába omlott
éhező heves párjának a csonkolt
kérő karokkal égfelé törő
keskenyül alattunk fukar ösvény
szűkül az ég sugára fösvény
a fák között friss szellő fárad
mint vadcseresznye magas ágon
vagy térdeplő erdei málna-álom
nyitod csókra vad bíbor-szirmú szádat